hajsz
hajsz mondatszó és főnév (népies)
I. mondatszó <A befogott szarvasmarha terelésére, irányítására.>
1. (tájszó) Balra!
2. (ritka, tájszó) Jobbra! Hajsz csákó! cselő csákó! után te is kajla! (Csokonai Vitéz Mihály)
II. főnév (-ot, -a)
1. (csak határozóraggal) A bal, ill. (ritka) jobb oldal v. irány. Hajszra: a) balra; hajszra szánt: (bal felé fordulva) úgy szánt, hogy a mezsgyénél kezdi a szántást, a középen mélyedés, barázda marad. [A ló] Egyet szökött hajszra mintegy csak magától. (Arany János) b) (ritka) jobbra; hajszról: balról, (ritka) jobbról. || a. <Állandósult szókapcsolatokban.> Hol ® csára, hol hajszra; egyik ® csára, másik hajszra; egyik szeme ® csára, másik hajszra áll. Toldi … Hadd rendelje el, hogy ki hajszra, ki csára: | Anyja Nagyfaluba, ő maga Budára. (Arany János) Hol csára, hol hajszra húzva indult meg a jószág a terméssel. (Bársony István)
2. (elavult) Hajszolás. Semmi emberi alakkal nem találkoztak e pogány hajsz alatt. (Jókai Mór)
