hajléktalan
hajléktalan melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ul Olyan <személy>, akinek nincs hajléka, lakása, otthona. A háborúban hajléktalanná vált. Hajléktalanul bolyong az éjszakában.
II. határozószó (ritka, költői) Hajléktalanul. Mit szívem váltig óhajt … Az, hogy csak éljek! kínosan bár, Kenyér nélkül, hajléktalan. (Tompa Mihály)
III. főnév -t, -ok, -ja Hajléktalan személy. Az árvíz következtében 31 ház dőlt össze, a hajléktalanok száma 284. A hajléktalanok menhelyén alszik. Összeterelték a csavargókat, rongyos embereket … s a bokrok sűrűjéből felvert hajléktalanokat. (Nagy Lajos)
hajléktalanság.
