hajlékony
hajlékony melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami könnyen hajlik v. hajlítható anélkül, hogy eltörne. Hajlékony nádszál, ostornyél, pálca, vessző. Öklelő dárdája, melyet balkezén hord … Vélnéd, hurcol egy nagy pusztai kútostort; Olyan hosszu, mondom, de nem oly hajlékony: Vendégoldalnak sem lenne biz az vékony. (Arany János) || a. Könnyen hajló v. mozgó, ruganyos <emberi test v. testrész>. Hajlékony táncos; hajlékony derék; a csecsemő hajlékony teste. Fiatal korban a csontok hajlékonyabbak.
2. (átvitt értelemben) Könnyen és ügyesen alkalmazkodó <személy>; simulékony, engedékeny. Hajlékony ifjú, növendék. Ősz hajamra mondom a makacs Hajlékonyabb, a pártos nyugovóbb Lesz: mert lehet, csak bánni tudj velök. (Vörösmarty Mihály) Oh, hisz ez nagyon hajlékony ember, gondolá elégülten doktor Grisák. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Hajlékony modor, politika. [A politikát] becsületesen, nemesen szolgálja kétségtelenül nagy és hajlékony tehetségével. (Mikszáth Kálmán) Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta: társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát. (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben) Olyan <nyelv, stílus>, amely könnyedén alkalmazkodik a mondanivalóhoz. A nyelvújítók nyelvünket hajlékonnyá akarták tenni. A hellén kar végtelen változatú … dalformáit … utánképezhetnők [= utánozhatnók] hajlékony nyelvünkön. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Befolyásolható, alakítható. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy befolyással volt három év. (Jókai Mór)
