hajhász [1]
hajhász [1] tárgyas ige -ok, -ol; -tam, -ott; ..ásszon, (népies) hajhászik
1. (ritka) Izgatottan keresve, kutatva, mohón űz, kerget, kézre akar keríteni vkit, vmit. A rendőrség hetekig hajhászta a betörőket. Egész nap hajhászta a vadat az erdőn. || a. Nagy üggyel-bajjal utána járva keres, kutat, meg akar találni, fel akar hajtani vkit, vmit. Ismerősöket hajhászott a városban. Egész nap pénzt hajhászott. Éppen cimborákat hajhászott. (Jókai Mór) Ahol megszálltak …, első dolga volt szabót hajhászni. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Minden másról megfeledkezve mohón keres vmit, hogy megkaphassa, elérhesse, megszerezze. Élvezeteket, kalandokat, kegyeket, népszerűséget, pletykát, szenzációkat hajhász. Buja kéjt hajhász. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nagy jó urak, nem hajhásszuk mi a szenzációt … De igenis ütjük a tiltott kockajátékokat. (Ady Endre)
Igekötős igék: előhajhász; felhajhász; körülhajhász; végighajhász.
hajhászás; hajhászó; hajhászott.
