hajbókol
hajbókol tárgyatlan ige -t, -jon
Alázatosan, szolgai módon hajlong; megalázkodva hízeleg. Örökké hajbókol; csúszott-mászott, hajbókolt a hatalom előtt. Nem tud hajbókolni a főnökének. Az udvaroncok hajbókoltak a király előtt. Amaz ott mellette nevek napjára köszönget. Most is hajbókol, a kívánság zeng ajakáról. (Kölcsey Ferenc)
Igekötős igék: körülhajbókol.
hajbókolás; hajbókolgat; hajbókoló.
