hajahaj
hajahaj indulatszó
1. <Vidámság, öröm kifejezéseként.> Házasodjunk, hajahaj, Házasélet kutyabaj, Mindig szép, Mindig a, Reggel, délben, Éjszaka! (Petőfi Sándor) || a. <Tánckurjantásban, rendsz. tréfás szövegkörnyezettel.> Hajahaj! Nagy a baj, Kilenc tehén, még sincs vaj. (népköltés) || b. <Réjaként, vidám népdalokban.> Esik, esik karikára, hajahaj! | Az én rózsám kalapjára, hajahaj! (népköltés)
2. <Népies költeményekben, szomorúság, lehangoltság, sóhaj kifejezésére, panasz hangulati színezésére.> Rózsa, rózsa elmész tőlem, haja haj! | Látom enyészesz [= enyészel] mellőlem, hajahaj! | Adj egy csókot utoljára, Ne vesztegesd más szájára, hajahaj! (népköltés) Mostanában nincs semmi életerőm; Még a teára sincs kedvem, És semmi étvágyam ételeimhez. | Tea és étel iránt oly undort érzek, hogy csak nehezen vehetem be. Hajahaj. (Arany János–kínai dal)
