hajaha
hajaha indulatszó, (népies, régies) hajjaha
1. (népies) <tréfás, gúnyos versben, főleg káröröm kifejezésére.> Égető Mihály gatyája, hajaha! | Megakadt a kapufába, hajaha! (népköltés) Hajaha, Baj esett a lagziba. (Móricz Zsigmond) || a. <Tánckurjantásban rendsz. tréfás, gúnyos szövegkörnyezettel.> Hajaha! Kása lesz a vacsora. (népköltés)
2. <Bizakodás, reménykedés kifejezésére.> Ej-húj, hajaha: Megvirad még valaha! (Thaly K.)
3. (ritka) <Sóhajtás, szomorúság kifejezésére.> Esik eső, bugyborékol, Szól a kakas, kukorékol, Hajjaha! Most fújják az én marsomat, El kell hagyni galambomat, Hajjaha! (népköltés)
