hah
hah [hah v. ha] indulatszó (gyak. monológban, vkinek önmagához intézett szavai közt) (irodalmi nyelvben)
1. <Bosszúság, harag, felháborodás v. erős indulat kifejezésére.> Hah, ördög és pokol! (Katona József) Hah, rosz asszony roszabb szolgálója! | Ambrus gazdáról e pletykát szórja. (Petőfi Sándor) Hah, pártos szellem! el előlem, el. (Madách Imre)
2. <Fájdalmas v. elkeseredett hangulat kifejezésére, sóhajtásként.> Halni, vagy élni? Hah! | Ott nincs remény, itt nincs nyugalom. (Vörösmarty Mihály) || a. <Szomorúság, bánat kifejezésére.> Hah! csak tovább, szegény, csak told el kínodat Oda, hol világunk véget ér. (Vörösmarty Mihály)
3. <Megvetés kifejezésében.> Hah, gyáva por a földtekén, Maradj, vessz hát! megvetlek én. (Arany János)
4. <Nagyfokú félelem, rémület, megdöbbenés, borzadás érzékeltetésére.> Hah! mint tör át a sűlyedező ködön A tiszta villám bús lakaink felé! (Vörösmarty Mihály) Hah! láncát tépi a | Hunyadi két fia. (Arany János) || a. <Vmely gondolattól, szándéktól való visszaborzadás kifejezésére.> Hah, ördög-sugta gondolat! talán | Leányom és Szilágy a tolvajok. (Vörösmarty Mihály) || b. <Ilyen visszaborzadás és harag kifejezésére.> Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem) … hah, lesz a kutyának, Nem pedig én nékem! (Petőfi Sándor) || c. <Borzadással vegyes csodálkozás kifejezésében.> Szobámba … bátor valék … Feltörni a titkos csomag pecsétjét. | Mit leltem abban! … | Szoros parancsot … Hogy … haladéktalan … Vegyék fejem. – Hah! lehetséges az? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. <Csodálkozással járó kellemes, jóleső meglepetés, öröm kifejezésének bevezetésére.> Kérlek, hagyd nekem a restséget … úgy-e lemondasz Róla, ha én kérlek? – Hah: már is látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat. (Petőfi Sándor) Egyszerre csak rázendíté a zenekar a kalmukok kedvenc nemzeti nótáját … Hah, hogy ragyogtak erre Irzambek herceg szemei! (Jókai Mór)
