hagyján
hagyján [haggyán] mondatszó és határozószó (gyak. de kötőszóval, no de szókapcsolattal együtt, ill. az ezekkel bevezetett mondattal szembeállított mondatban)
I. mondatszó
1. (régies) <Vmely közlésre vonatkoztatva:> nem nagy baj, nem baj; szót sem érdemel, nem fontos. Vér foly kezedről. – … Hagyján [,] szerettem [= kedvesem]! Semmit sem tesz az. (Vörösmarty Mihály) Politikai elveid ellenkeznek azokkal, melyekben én élek, hagyján! (Eötvös József) Jó öreg papok játéka volt ez [az építkezés]; | tán olykor balkezes, de hagyján. (Babits Mihály) –11 <Főmondat értékű szóként, utána következő mellékmondatra vonatkoztatva:> az még nem baj, az még elviselhető, tűrhető. Hagyján, hogy… a léhasághoz szoktatja [őket], hogy száz irányban folyassák el a pénzt. (Vas Gereben) Hagyján mikor Emersont idézi [a kritikus] vagy Baudelaire-t… de közben, élénkség kedvéért, elmondja Catulle Mendes egy meséjét. (Babits Mihály)
2. (régies) <A gondolatmenet, a részletezés megszakításában, főleg vmiről való lemondás, vmibe való belenyugvás érzékeltetésére, kb. a. m.:> de hagyjuk ezt. Hisz talán még rajtam is fog a pipere, Belőlem is válik palota embere Rajtam is megakad holmi cifra rongy még … Eh, barátim, hagyján! úgy kileszek, hogy még. (Arany János) A te bajaid, meg az én bajaim – hagyján! sohse emlegessük többet. (Arany János)
II. határozószó (rendsz. ragozhatatlan állítmányként v. ilyen állítmányi részként)
1. (Még) nem nagy baj; (még) megjárja, (még) el lehet viselni (, de…). Ez még hagyján. Az még hagyján, hogy tudatlan, de rosszakaratú is. Ide s tova nekem is kín lesz társaságba menni. De ez még hagyján, csak a fejbeli munkát bírnám. (Arany János) Addig csak hagyján, míg az éj be nem állt, míg a gyermek éhes nem lett … (Mikszáth Kálmán) Ha a rajztanár ilyen fényűzésre [= családra] vágyik, végezze el a kötelességén kívül még egy vagy két ember munkáját, és akkor hagyján. (Ambrus Zoltán) –11 <Személyt, élettelen tárgyat jelentő alannyal kapcsolatban, annak kifejezésére, hogy amiatt még nem kell nagyobb bajtól, kellemetlenségtől tartanunk.> Hagyján a sebző fegyver: – a seb- | Gyógyitó irtól féltelek! (Tompa Mihály) Aztán még a legény csak hagyján, de az apja, az apja! 15 évet töltött a börtönben. (Csepreghy F.) A fiúcska csak hagyján – az nem úrfi; de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája, – kisasszony –, és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) <Tárgyragos szóval kapcs.; kb. a. m.:> ne is említsük; hagyjuk. Férjünk oda van; no de hagyján a mi bajunkat, Hanem a pártába sülő hajadon lányok balsorsa boszant ám. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. <Igei állítmányi rész, segédige mellett.> Az még csak hagyján lett volna, hogy …, de: az még csak elviselhető lett volna, némileg, hogy …, de … Éjjel-nappal a sáncok között kussadni [= kushadni]: ásni futóárkot … Ez még mind hagyján lett volna. De koplalni. De koplalni … (Jókai Mór) Még ha álnéven, postautalvánnyal küldené meg a kártokozás értékét, hagyján volna a dolog. (Tömörkény István)
2. (ritka) <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó folyamatot abba kell hagyni, nem kell folytatni.> Lajos így szóla: „Sem étel, sem ital Nincs helyén, barátim; hagyján a viadal! | Mig Isten házába nem megyünk mindnyájon … (Arany János)
III. (kötőszó-szerűen) (ritka)
<Mondatrészek szembeállításában, a közbevetés kisebb-nagyobb fokú háttérbe szorulásával:> az még nem (nagy) baj (ugyan), hogy …; nemcsak hogy … Dömsödi úr … nagy szomorúan tapasztalá, hogy az amíly hosszú, éppoly széles láthatáron hagyján tornyot, de egy árva galagonyabokrot sem szemlélhetni. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Hasonló használatban, annak kifejezésére, hogy a vele bevezetett részlet még az említettnél is többet jelentene, ha valóság volna; kb. a. m.:> nem is szólva arról, hogy …; nemhogy … De csak egy nevéhez méltó tárcacikk (hagyján tanulmány) sem jelent meg róla e jubiláris dicsőítések mellett. (Dömötör János)
