hadar
hadar ige -t, -jon
1. tárgyatlan Olyan gyorsan, szaporán beszél, hogy nehezen érthető, amit mond. Ne hadarj, beszélj rendesen! Oly sebesen hadart, hogy még első szavait sem érthettük. (Eötvös József) || a. tárgyas Így mond vmit. Sietve, pár értelmetlen szót hadarva vigasztaltam meg. (Kuncz Aladár) Az elgyötört vágy egyhangú imáját Hadarni mindig, míg ajkunk kiszikkad. (Juhász Gyula)
2. tárgyatlan (népies) Gyorsan ide-oda üt, összevissza csapkod; hadonászik. Bottal, cséppel, kézzel hadar. Most épen gyorsat ugranak, Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak, Kaszálva lábbal és kézzel hadarva. (Arany János) || a. tárgyas (ritka, népies) Gyorsan, összevissza csapkod, dobál, forgat, kavar vmit. Két karjával hadarni kezdte a tavat lapát módra. (Kosztolányi Dezső) A gép a búzát álmosan hadarja. (Babits Mihály)
Igekötős igék: elhadar; lehadar; összehadar; végighadar.
hadarás; hadart.
