háború
háború [ú v. u] főnév -t, -ja
1. Fegyveres eszközökkel v. más erőszakos eszközzel vívott küzdelem két v. több ország között. Felszabadító, gyarmati, harmincéves, hódító háború; ® igazságos háború; imperialista háború; ® intervenciós háború; ® keresztes háború; légi háború; ® megelőző háború; mozgó háború; a Nagy ® Honvédő Háború; önvédelmi háború; ® örökösödési háború; tengeri háború; ® testvérgyilkos háború; ® totális háború; ® vegyi háború; vesztett háború; a háború borzalmai; a háború előestéjén; a háború zaja ¬; dúl, kitör, kirobban, pusztít a háború; háborúba keveredik, kezd, sodródik; háborúra készül; háborúra uszít; elveszti, megnyeri a háborút; háborút folytat, indít, kezd, kirobbant; ® megüzeni (vkinek) a háborút; háborút ® üzen vmely országnak; háborút ® visel. Ránk hozták | Gyógyítónak a Háborút, a Rémet | Sírjukban is megátkozott gazok. (Ady Endre) Mit ér a szó két háború között … hogyha ostobán | bombát szorongat minden kerge kéz! (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben) Általában olyan tartósabb állapot, amelyben ellentétes érdekek, meggyőződések, törekvések többé-kevésbé erőszakos módon összeütköznek. Gazdasági háború. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Veszekedés, civakodás, háborúság, háborúskodás. Lesz háború, ha megtudja az asszony! A házastársak közt állandó háború dúlt.
Szóösszetétel(ek): 1. háborúnyertes; háborúvesztes; háborúvesztés; háborúvesztett; 2. atomháború; bacilusháború; baktériumháború; belháború; égiháború; gázháború; hidegháború; idegháború; parasztháború; partizánháború; polgárháború; rablóháború; számháború; testvérháború; vallásháború; vámháború; világháború; villámháború.
