háborít
háborít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. (rendsz. határozóval) (ritka) Haragít, bőszít vkit, vmit. A fél falut maga ellen háborította. A nemes vármegyét vérig háborította ez a violencia [= erőszak]. (Mikszáth Kálmán)
2. (költői) Háborgat. Ki háborítja nyugtomat megént? (Petőfi Sándor) A vén karszék ölébe esve Elnyúlok, zaj nem háborít. (Tóth Árpád) Ó én senkit se háborítanék, Szelíd kísértet volnék én nagyon. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: felháborít; megháborít.
háborítás; háborító; háborított.
