habilitál
habilitál ige -t, -jon (1945 előtt)
1. tárgyas Vkit arra jogosít, hogy az egyetemen mint magántanár előadásokat tarthasson. A fiatal tanárt egy vidéki egyetemen habilitálták. Magyarországra jövet magántanárságért pályázott, de az egyetemen nem habilitálták. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan Egyetemi magántanári képesítést szerez. Vmilyen tárgykörből habilitál.
habilitálás; habilitáló; habilitált.
