habar
habar ige -t, -jon
1. tárgyas <Folyékony v. híg ételneműt> főzőkanállal kis körökben gyorsan kavar, kever. Tojást habar.
2. tárgyas <Főzeléket, sűrű levest> vízzel, tejjel, tejföllel feleresztett liszttel ízesít, ill. így ízesítve (el)készít. Babot habar. Habart egy kis krumplilevest. || a. tárgyas (bizalmas) Sebtében (meg-)főz vmit. Gyorsan habarok valamit. Megtanúlok szőni, fonni, varrni, A fáradt gazdának jó ételt habarni. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (tájszó) Hadar (1).
4. tárgyas (ritka, költői) Zavar, háborít vkit, vmit. Egész városunk összevissza habarád. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: behabar; belehabar; felhabar; összehabar.
habargat; habaró; habart.
