ha [2]
ha [2] indulatszó
1. (ritka, irodalmi nyelvben) <Harag, düh, fölháborodás, erős indulat kifejezésére.> Ha! vessz el itt arany kalitkád űrében. (Katona József) Ha! – hogy mindent így kelletik találnom! (Katona József) || a. <Bosszúság, bosszankodás kifejezésére.> Ha! infámis rossz kerti bor! | Az ember még kijózanul! (Arany János) || b. <Felháborodással vegyes megbotránkozás kifejezésére.> Máglyára! el! … Parancsol Eduárd – | Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. (Arany János) Ha! Részegen feküdtek és aludtak | Tudósítóink. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (irodalmi nyelvben) <Ijedtség, megdöbbenés, rémület kifejezésére.> Bánk (megijed): Ha! mely gondolat lesz agyvelőmben első | zsengéjekor már meghatározás [= elhatározás]? (Katona József) Békételenek: Pártütés! | Mikhál: (felugorván egyik széktől a másikra tántorodik): Ha! Pártütés? (Katona József)
3. <Borzadással vegyes csodálkozás kifejezésére.> Ha! mint forr a népség! hogy zsibong a korlát! (Arany János)
4. <Hirtelen ráeszmélés, rádöbbenés, elfelejtett sérelem felidézésével járó érzelmi hatás kifejezésére.> Ha! – ezt hogy elfelejtém – Istenem! (Katona József)
Szóösszetétel(ek): ejha.
