gyökér
gyökér főnév gyökeret [e-e], gyökere [e-e]
1. A növénynek a földben rendsz. lefelé növő, szétágazó része; ez rögzíti a talajhoz, s ezzel szívja fel tápláléka nagy részét. Bojtos gyökér; a fa gyökere; gyökeret ® ereszt; gyökeret hajt; gyökeret ® ver. Szóláshasonlat(ok): áll, mintha gyökeret vert volna a lába: <a meglepetéstől, rémülettől> teljesen mozdulatlanul áll. Gyakorta a szigetparton csak a tormához kötötték a hajót; mert olyan vastag gyökerek vannak, mint a szekér rúdjai. (Mikes Kelemen) Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik. (Berzsenyi Dániel) Leült egy gyökérből font karosszékbe. (Gárdonyi Géza) || a. Ez mint emberi v. állati táplálék. A petrezselyem, a sárgarépa gyökere; gyökeret rágcsál; gyökéren él. || b. Kül. a petrezselyem gyökere. Gyökeret tesz a levesbe.
2. Fognak, hajnak, tyúkszemnek a töve, a testbe beágyazott része. Tyúkszem gyökere; a fog gyökerét ki kellett vésni.
3. (nyelvtudomány, régies) Gyök (3).
4. (átvitt értelemben) Vminek az eredete, alapja, forrása. Vminek a gyökerei mélyre ® nyúlnak; vminek a gyökeréig ® menő. A baj gyökere. Gyökerében ássa alá, támadja meg. A mozgalom gyökerei a múlt századba nyúlnak. Széles bókolattal [= meghajlással, fejhajtással] köszönget vissza, azzal az … üdvözlettel, melynek … még érzik latin gyökere és hódoló jelentése: Servus humillimus [= alázatos szolgája]. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. gyökérág; gyökérbors; gyökércsíra; gyökérdús; gyökérevő; gyökérfa; gyökérfekély; gyökérgyulladás; gyökérhártya; gyökérképzés; gyökérkezelés; gyökérnövény; gyökérrost; gyökérrothadás; gyökérsarj; gyökérszál; gyökértakarmány; gyökértuskó; 2. édesgyökér; festőgyökér; foggyökér; hajgyökér; léggyökér; macskagyökér; szappangyökér; szívógyökér.
gyökerez; gyökerű.
