gyermeki
gyermeki [e-ë] melléknév -en v. -leg [e, e]
1. Gyermekre jellemző, hozzá illő, tartozó, rá vonatkozó, őt illető <tulajdonság, cselekvés, dolog>. Gyermeki engedelmesség, kötelesség, naivság, őszinteség, romlatlanság, természetesség. Ha ő reám tekint: előttem feltünik Az első, gyermeki ártatlanság kora. (Petőfi Sándor) A szeméből eltűnt a gyermeki csillogás. (Babits Mihály)
2. Olyan <érzés>, amilyet a gyermek (2) érez szülei v. vmelyik szülője iránt. Gyermeki hála, szeretet, tisztelet. Szíves szánakozással nézém a szerencsétleneket; ők a gyermeki hűség áldozatjai voltak. (Kazinczy Ferenc)
gyermekies.
