gyújtás
gyújtás [ú v. u] főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A gyújt (1–3) igével kifejezett cselekvés. Pipára gyújtás.
2. (műszaki nyelv) Vmely robbanóanyag v. keverék lángra lobbantását előidéző művelet, ill. folyamat. Belső gyújtás; ® biztonsági gyújtás; hibás, kettős, korai gyújtás; gyutacsos, mágneses, telepes gyújtás; gyújtógyertyával, gyújtózsinórral, villamos szikrával való gyújtás. || a. (műszaki nyelv) <Belső égésű motorok működésében> a robbanóanyag v. -keverék hirtelen, robbanásszerű (el)égését előidéző folyamat, ill. mozzanat. A gyújtás jellemző görbéje, késleltetése, pillanata, zaja. A gyújtás rendszerint villamos szikrával történik. || b. (katonaság) Az a folyamat, ill. mozzanat, amely a lövedékbe behelyezett v. robbantásra elhelyezett robbanóanyag robbanását megindítja. Csappantyúval, gyújtózsinórral való gyújtás. A partizánok a robbanóanyagot felszerelték a hídra, már csak a gyújtás volt hátra.
3. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek heves indulatra gerjesztése. Vkinek haragra gyújtása; szívének szerelemre gyújtása.
Szóösszetétel(ek): 1. gyújtáskapcsoló; gyújtásmegszakító; gyújtásszabályozó; 2. előgyújtás; lámpagyújtás.
gyújtási; gyújtásos; gyújtású.
