gyújt
gyújt [ú v. u] ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas (hangsúlyos tárggyal v. határozóval) <Gyúlékony anyagot> lángra lobbant; vmely eszköz, láng v. eljárás segítségével égő állapotba hoz, égésre gerjeszt. Gyufát, gyújtót, máglyát gyújt; lángra gyújt vmit. Odalépett az ajtóhoz, felnyitotta, gyufát gyújtott, és kotorászott az üvegcserepek közt. (Nagy Lajos) || a. Tüzet gyújt: tüzelőanyagot lángra lobbant.
2. tárgyas <Világítóeszközt> lángra lobbant v. izzásba hoz, hogy világítson. Gyertyát, lámpát, mécsest gyújt; villanyt gyújt: a villanyégőnek az áramkörbe való bekapcsolásával világosságot idéz elő. Gázt gyújtott … és az aktákat morogva forgatta. (Karinthy Frigyes) Rendes szokás volt, hogy este konviktus előtt nem gyújtottak lámpát, hanem beszélgettek úgy hat óráig. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas <Fényt> úgy hoz létre, hogy vmely világítóeszközt lángra lobbant v. izzásba hoz. Világot gyújt. Hé! kocsmáros! hol vagy? a teremburádat! | Alszol, vagy meghaltál? mért nem gyújtsz világot? (Arany János) Édesanyám, gyújts világot! | Nem tudom én jaj, mit látok! (Gyulai Pál) || b. Vkire gyújt vmit: vmely épületet lángra lobbant, hogy a bent levőket megégesse; rágyújt vkire vmit. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk gyújt vmit. Rájuk gyújtotta az istállót. Isten őrzötte, hogy naponkint magára nem gyújtotta a házat. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan Cigarettára, pipára, szivarra gyújt: a szájában tartott cigaretta, szivar végét, ill. a pipába tömött dohányt lánggal v. parázzsal izzóvá teszi, hogy füstjét (beszíva) élvezhesse; rágyújt. (ritka, régies, tréfás) Pipára gyújthat vele: semmit sem ér <vmely értékesnek vélt papír>. Pipára gyújthat azzal a személyleírással … (Mikszáth Kálmán) Csinos kék selyempizsamáját magára vette, cigarettára gyújtott. (Kuncz Aladár)
4. tárgyatlan (műszaki nyelv) <Motor gyújtógyertyája> a benzin, gáz gyújtását (2) elvégzi. Nem gyújt a gyertya.
5. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmire gyújt vkit, vmit gyújt vkiben v. vmit gyújt vki szívében: vmely heves érzelemre gerjeszti. Haragra, örömre, szerelemre gyújt vkit; szerelmet gyújt vkiben, vkinek a szívében. Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt … (Arany János–Shakespeare-fordítás) Bűnös szerelmet gyújtottál a szent szűzek fejedelemasszonyának szívében. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Lángra gyújt vkit v. vmely tömeget: heves indulatot kelt benne; tűzbe hoz. Lázító felhívása lángra gyújtotta az egész … törzset. (Jókai Mór)
6. tárgyatlan (átvitt értelemben) Dalra, nótára gyújt: jó kedvében dalolni, nótázni kezd.
Igekötős igék: alágyújt; begyújt; felgyújt; kigyújt; meggyújt; rágyújt.
