gyorsírás
gyorsírás [s-í] főnév
1. A beszéd gyors lejegyzését lehetővé tevő, különleges, egyszerű jeleknek (betűknek, rövidítéseknek) rendszere, ill. ennek szövegek lejegyzésére való felhasználása. Fogalmazási gyorsírás: a gy. alapfoka, amelyben csak kevés rövidítés szerepel. ® irodai gyorsírás; ® levelező gyorsírás. Gyorsírással írta, jegyezte le a beszédet, az előadást. Gyorsírással írt leveleket a fiúknak. (Krúdy Gyula) || a. Ennek gyakorlati tudása mint készség, ill. ennek felhasználása mint tevékenység. Gyorsírást gyakorol, tanul. || b. Gyorsírásba diktál, mond vmit: ily módon való lejegyzésre d., m. vmit. Részvétlevelet, | üdvözlő sürgönyt diktál gyorsírásba. (Kosztolányi Dezső) || c. Gyorsírásba(n) felvesz vmit: mondott, diktált szöveget ilyen módon leír. Amit mondasz, fölveszem gyorsírásban. (Kosztolányi Dezső)
2. (iskolai) Az ilyen írás mint tantárgy. Jelese van gyorsírásból. || a. (iskolai) Ennek iskolai órája. Holnap a gyorsírás elmarad. || b. (iskolai, bizalmas) Ennek tanulására haszn. tankönyv. Otthon felejtette a gyorsírást.
3. Ilyen írással írt szöveg. A gyorsírást nem tudja elolvasni.
Szóösszetétel(ek): gyorsírásfüzet; gyorsíráskönyv; gyorsírásóra; gyorsírásrendszer.
gyorsírási; gyorsírásos.
