gyöngyözik
gyöngyözik tárgyatlan ige -tem [e], -ött; -nék, -nél, -ne [e], -zön (-zék), (választékos) gyöngyöz
1. Gyöngyözik vmi: vmit sok csillogó vízcsepp lep el, v. vmely folyadékban felszálló v. az edény falához tapadó fényes buborék keletkezik. Gyöngyözik a bor; gyöngyözik a harmat; gyöngyözik a homloka: verejtékezik, verejtékcseppek csillognak rajta; (ritka, irodalmi nyelvben) gyöngyözik a szeme: könnyezik, könnybe lábad. A mező mindenfelé harmattól gyöngyözött. (Gárdonyi Géza) Kopasz feje a verejtéktől gyöngyözött. (Kuncz Aladár)
2. (zene, választékos) <Ember vagy hangszer hangja> simán, akadálytalanul, gyors ritmusban pereg. Zongorajátékában gyöngyöztek a futamok.
Igekötős igék: begyöngyözik; felgyöngyözik; kigyöngyözik; legyöngyözik; végiggyöngyözik.
gyöngyözés; gyöngyöző.
