gyök
gyök főnév -öt, -e [e]
1. (mennyiségtan) A gyökvonás művelete által nyert szám, mennyiség. Második, harmadik gyök. A 3 a 27-nek harmadik gyöke. || a. A négyzetgyökvonás műveletével nyert szám, mennyiség. 4-nek a gyöke 2. Ha a2-ből gyököt vonunk, a-t kapunk eredményül.
2. (vegyi ipar) Olyan atom v. atomcsoport, amely vegyüléskor tulajdonságainak megtartásával épül bele az új molekulába. Egyszerű v. ® elemi gyök; ® összetett gyök.
3. (nyelvtudomány, elavult) Az a (gyakran egytagúnak tartott) szó a nyelvfejlődés kezdeti korszakában, amelyből a későbbi szavak, képzők, ragok keletkeztek. || a. (ritka, nyelvtudomány) Egy-egy szócsaládnak az a kikövetkeztethető tagja, amelyből a szócsaládba tartozó többi szó származott v. származtatható. (Pl. a jó, jóság, java, javít, javul, javasol szavak gyöke: jav; a mai francia rouler, roulage, rouleau gyöke: roul). || b. (nyelvtudomány) <A magyar nyelvújítással kapcsolatban> némely szócsaládnak, szónak az a része, amelyet a valóságos v. vélt képző elhagyásával következtettek ki s használtak önálló szóként a származék(ok) alapszavaként; pl. az ékes (a. m. díszes), ékesség szavak gyöke: ék (a. m. ékesség, dísz).
4. (átvitt értelemben, régies, költői) Gyökér (4). Élete … sivatag most … Mert a boldogság ki van irtva belőle gyököstűl. (Vörösmarty Mihály) Akkor volt még egy kis igazság; most már kiveszett a gyöke is. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): négyzetgyök; köbgyök.
gyöki; gyököcske.
