gyermekség
gyermekség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal) (választékos) Gyermekkor, gyermeki világ; gyerekség (1). Boldog gyermeksége volt. Egész gyermekségemben városba vágytam. Olyan nagy állatot láttam, aki felől gyermekségemtől fogvást hallok beszélleni, és kívántam látni. (Mikes Kelemen)
2. (ritka) Gyerekség (3). Ne akadj fenn minden gyermekségen! Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség volt az egész. (Kosztolányi Dezső)
