gyermek
gyermek [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (A ® gyerek-hez képest – amely egyes nyelvjárásokat kivéve köznyelvinek tekinthető –, rendsz. választékos, hivatalos)
1. Még kiskorú, serdületlen személy <a felnőttel ellentétben>. Férfiak, nők, gyermekek; fejlett gyermek; ® karon ülő gyermek; ® kitett gyermek; nagyocska gyermek; ® ostoros gyermek; ® ölbe való gyermek; ® sikerült gyermek; ® talált gyermek; ® váltott gyermek; ezt minden gyermek tudja: mindenki t.; nem gyermeknek való; gyermekeket nevel, oktat, tanít; szereti a gyermekeket; jól bánik a gyermekekkel. (szójárás) Kis gyermek, kis gond, nagy gyermek, nagy gond. (szójárás) Kés, villa, olló – nem gyermek kezébe való. Szóláshasonlat(ok): ártatlan, mint a ma született gyermek: teljesen ártatlan. A gyermek ifjuvá lett S az ifju férfivá. (Petőfi Sándor) Néma gyermek minden kismagyar | s a Nagyvilág nem érti a szavát. (Kosztolányi Dezső) Mint gyermek, aki már pihenni vágyik, | és el is jutott a nyugalmas ágyig … | így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. (József Attila) || a. (népies) Fiúgyermek. Eddig csak lányaik voltak, de most végre gyermekük is született. Gyertek elő … gyermekek, leányok! (Arany János) || b. (ritka, irodalmi nyelvben) Ifjú, legény. Toldi György testvére ez a vitéz gyermek. (Arany János) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) Serdülőkorban levő, hajadon leány. Szőke gyermek, kék szemű kökényfa, Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most? (Petőfi Sándor) Mások e szép gyermekek közül „szerencsét csináltak”, a hercegnő közvetítése által. (Jókai Mór) || d. jelzői használat(ban) is (régies középfokban, olykor felső fokban is) Olyan fiatal <személy>, hogy szinte még gyermeknek számít. Gyermek vagy te ahhoz; még egészen gyermek: még nagyon fiatal, még nem felnőtt; gyermek hős; gyermek művész. Bánkot a jaderai ütközetben … tizenhat évesnél gyermekebbnek alig tehetjük. (Arany János) Csak másfél évvel vagyok gyermekebb, mint ő. (Jókai Mór) || e. Gyerekes gondolkodású, magatartású személy. ® Nagy gyermek. Felelt a nagy király: „ne légy olyan gyermek; Hogyan vennélek én hitvány közembernek …? (Arany János) Ne legyetek gyermekek, urak! (Jókai Mór)
2. (rendsz. birtokos személyraggal) Közvetlen leszármazott <a szülőkhöz való viszonyában>. Házasságon ® kívül született gyermek; ® kései gyermek; ® természetes gyermek; ® törvénytelen gyermek; árva gyermek; a gyermek elismerése ¬; vkinek a gyermeke; a ® szerelem gyermeke; ® szíve gyermeke; gyermeke született; ® elismer vkit gyermekének; gyermeket ® csinál; vki gyermeket ® fogan; gyermeket vár v. gyermeke lesz: szülés előtt áll. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! | nincs árva más több, csak az én gyermekem! (Katona József) Hozzá ne nyulj! e gyermek az enyém; Ki tépi őt el az anyakebelről?! (Madách Imre) Gyermeke születik, s a gyermek szeme színeket vált; olyan mint a tenger. (Ambrus Zoltán) Reátaláltam gyermekemre, | aludj el, édes kedvesem, te, | … tente, tente. (József Attila) || a. A vezetéknévvel megnevezett család gyermeke. A Lakatos gyermek(ek). || b. Közvetlen leszármazottként tekintett (és tartott) személy. Adoptált, fogadott gyermek; ® nevelt gyermeke vkinek.
3. (birtokos személyraggal) (választékos) Vkinek nem közvetlen leszármazottja; ivadék, utód. (régies, irodalmi nyelvben) Izrael gyermekei: az izraeliták, a zsidók. A Biblia szerint mindnyájan Ádám és Éva gyermekei vagyunk. Egy egész városnegyedet bírtak Izrael gyermekei a császárvárosban. (Jókai Mór)
4. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Vmely természetes közösségbe tartozó, ill. vmely korban élő személy mint a közösség, kor jellemző képviselője. Korának gyermeke: olyan személy, akiben a korra jellemző sajátságok feltűnően megnyilvánulnak; a nép gyermeke; a XVI. sz. gyermeke. Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! (Petőfi Sándor) A mai kor gyermekeinek hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy politikai gerjedésnek. (Jókai Mór) Rá, mint kisnemes család idealista gyermekére véghetetlen hatást gyakoroltak a szavak. (Móricz Zsigmond) || a. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vmiből származó, vmivel kapcsolatban álló személy. Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt, | az anyag gyermekei. (József Attila) || b. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vmiből nagymértékben részesülő, életsorsában vmitől meghatározott személy. Fájdalom, öröm, szomorúság gyermeke. Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke. (Petőfi Sándor)
5. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, költői) Vminek következménye, okozata, eredménye. Respublica, szabadság gyermeke …, Köszöntelek a távolból előre! (Petőfi Sándor)
6. (bizalmas) <Felnőtt megnevezéseként.> Nem ® mai gyermek; vén gyermek: gyerekes vénember; jó gyermek az öreg. [A vén újságárus] nyájas, emberségtudó, Megadja tituládat … Látszik, nem mái gyermek. (Arany János) || a. <Megszólításként idősebb ember részéről fiatalhoz:> Gyermekem!
Szólás(ok): meghalt a gyermek, oda a komaság: megszűnt az összetartó kapocs, az érdekközösség s vele a jó viszony is; nevén nevezi a gyermeket: kertelés, szépítgetés nélkül megmond v. kimond vmit; ld. még fürdővíz. Közmondás(ok): gyermek és bolond mindig igazat mond: csak az mondja meg minden körülmények közt az igazat, aki nem tud számolni igazmondása következményével.
Szóösszetétel(ek): 1. gyermekajkú; gyermekálom; gyermekápolás; gyermekarcú; gyermekbeszéd; gyermekboldogság; gyermekbugyi; gyermekbútor; gyermekcsapat; gyermekcsíny; gyermekcsoport; gyermekelőadás; gyermekemlék; gyermekfantázia; gyermekfelruházás; gyermekfelvétel; gyermekfoglalkoztatás; gyermekfotó; gyermekgondozó; gyermekgyűlölet; gyermekhad; gyermekharisnya; gyermekkedély; gyermekkép; gyermekkereskedelem; gyermekkertésznő; gyermekkéz; gyermekkínzás; gyermekkonfekció; gyermekkönyv; gyermekkötény; gyermekközösség; gyermekláb; gyermeklélek; gyermeklelkű; gyermekméret; gyermekmulattató; gyermekműsor; gyermeknadrág; gyermeknép; gyermeknevelés; gyermeknyafogás; gyermeknyak; gyermeknyöszörgés; gyermekpajtásság; gyermekpótlék; gyermekrádió; gyermekrajz; gyermekremény; gyermekrontás; gyermeksírás; gyermeksokaság; gyermekszám; gyermekszanatórium; gyermekszék; gyermekszem; gyermekszerelem; gyermekszeretet; gyermekszínész; gyermekszínház; gyermekszülés; gyermektábor; gyermektánc; gyermektáplálék; gyermektárs; gyermektársaság; gyermektermészetű; gyermektréfa; gyermektüdő; gyermekvasút; gyermekvédő; gyermekvisítás; gyermekvonat; gyermekzokni; gyermekzsivajgás; 2. cseregyermek; fiúgyermek; ikergyermek; keresztgyermek; kisgyermek; leánygyermek; mostohagyermek.
