gyengédség
gyengédség [gyëngétség v. gyëngéccség] főnév -et, -e [ë, e] gyöngédség (többes számban ritka) (választékos)
1. A gyengéd (főként 1, 3) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság, finom tapintat, szeretetből fakadó figyelmesség. Érzelgős, megható gyengédség. Kapcsolatukat gyengédség jellemzi. Nem is tudom, hogy lehetsz te Juditnak a testvére. Te vagy a gyöngédség és engedékenység. (Petelei István) || a. Vkinek, vminek gyengéd volta, természete. Beszédének, mozdulatának, szavainak gyengédsége. Vele született gyengédsége mindenben megnyilvánult.
2. Ennek vmely külső, tettekben, magatartásban, szóban való megnyilvánulása. Anyja iránti gyengédsége megható. A gondolaton a legaljasabb piaciság érezhető. Az ily gondolatot csak képesen [= körülírással, képletesen] s mindenesetre a legnagyobb gyengédséggel szabad elmondani. (Vörösmarty Mihály) A leány nagy gyöngédséggel kiszabadította atyja nyakát a csokorra kötött pirostarka nyakkendőből. (Tolnai Lajos) Meghatott gyöngédsége ebben az időszakban. (Kaffka Margit)
gyengédségi.
