gyanakodó
gyanakodó melléknév -n v. -an, -bb (kissé régies, választékos)
1. Olyan <személy>, aki vkire, vmire gyanakodik; gyanakvó. A feleségére gyanakodó férj. || a. Olyan, aki természeténél fogva v. tapasztalatokon okulva gyanakodni szokott. A nyomor, szegénység, indulatossá, gyanakodóvá teszi az embert. (Tolnai Lajos) Mindent megtagadtak tőle, és ő gyanakodó és kemény lett. (Karinthy Frigyes)
2. Ilyen személyre jellemző, gyanakodásra valló, gyanakodást eláruló. Apró szemei … szúrón, gyanakodóan tapadtak az előkelő külsejű ifjúra. (Mikszáth Kálmán)
