gyámoltalan
gyámoltalan melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb
1. (rosszalló) Olyan <személy>, aki akarati, értelmi gyengesége v. testi állapota következtében a legegyszerűbb gyakorlati feladattal szemben is ügyefogyottan, tehetetlenül áll, nem tud magán segíteni. Gyámoltalan csecsemő, öreg. Ilyen gyámoltalan embert küldenek ide. Fogd meg azt a zsákot, ne légy olyan gyámoltalan. Nem vagyok én olyan gyámoltalan fráter … (Gárdonyi Géza) || a. (kissé régies) Gyámolításra szoruló, de gyámol, támasz, segítség nélkül levő <személy>. Otthon gyámoltalan öreg szülei vannak. Segítsünk ezen a gyámoltalan asszonyon. Öregszik a király. | Elagg végtére s mint a gyermek Olyan gyámoltalan. (Tompa Mihály)
2. Gyámoltalan személyre jellemző, rá valló, vele kapcs., hozzá tartozó. Gyámoltalan mozdulatok, szavak; gyámoltalan meghunyászkodás. Átkoztam a gyámoltalan természetemet, amit mindenre rá lehet venni. (Móra Ferenc)
II. főnév -t, -ok, -ja Gyámoltalan személy. Mutasd meg annak a gyámoltalannak, hogy kell csinálni. Ezek a gyámoltalanok mindent elrontanak.
III. határozószó (ritka, régies) Gyámolítás, támogatás nélkül. Oly szegényen, oly gyámoltalan maradnak itt, mint minden magyar költő családja. (Jókai Mór)
gyámoltalankodik; gyámoltalanság.
