gyalu

Teljes szövegű keresés

gyalu [u v. ú] főnév -t, -ja
1. Taszítással forgácsoló kéziszerszám: rendsz. fatokba illesztett, alul rézsútosan álló acélkés, mellyel a fát simává egyengetik v. mélyedést vájnak bele. Gyaluval tüntette el a deszka érdességét.  Varrógép, kalapács, fúró, gyalu, véső … zaja elült. (Kuncz Aladár) || a. Gyalugép.
2. Káposztagyalu, tökgyalu, uborkagyalu.
3. (műszaki nyelv) Földgyalu, talajgyalu.
Szóösszetétel(ek): 1. gyalupenge; gyaluszélesség; gyalutok; 2. földgyalu; káposztagyalu; simítógyalu; talajgyalu; tökgyalu; völgyelőgyalu.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT