görög [2]
görög [2] főnév és melléknév
I. főnév -öt, -je [e]
1. A görögök: a) tömegében a Balkán-félsziget déli részén, a Peloponnészosz-félszigeten és az Égei-tenger szigetein lakó, indoeurópai nyelvet beszélő nép. A mai görögök; a görögök szabadságharca. Ebben a városban négyféle nemzetség vagyon: török, zsidó, görög és örmény. (Mikes Kelemen) b) e nép ősei; az ókorban, a Római Birodalom virágzása előtt a legfejlettebb kultúrájú nép. A régi görögök filozófiája; a görögök rabszolga-társadalma. || a. A görögök közé tartozó személy, főleg férfi. Találkoztam egy göröggel.
2. A régi görögök nyelve; ógörög. Vizsgázott görögből; görögöt tanul. A latin nyelv híjával volt a görög bájának, hajlékonyságának, nemességének. (Ambrus Zoltán) || a. (iskolai, régies) Ez a nyelv, ennek nyelvtana és az e nyelven írt irodalom mint iskolai tantárgy. Jelese volt görögből.
3. (népies, régies) Kereskedő, kalmár. Bujdosónak kín az élte, Reszket, ha levél zörög: Felvont sárkányt vesz kezébe, Hajtja éh: „megállj, görög!” (Arany János) A bikszádi [borvíz] … drága, egy tizesért adják a görögnél. (Jókai Mór)
II. melléknév -ül
1. A görögök közé tartozó <személy>, görögökből álló <csoport>. Görög költő, leány; görög törzsek. [A költészet és az erény] hajdan öröm ünnepivé kenék A nagy görög nép boldog életét. (Berzsenyi Dániel) Imre zord fenségben sétált görög költőivel és német filozófusaival. (Babits Mihály)
2. A görögökre, kül. az ókori görögökre jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcs., általuk haszn., náluk szokásos v. róluk elnevezett <dolog>. Görög nyelv: az ógörög v. az újgörög ny.; görög orr: a homlokkal egy vonalban folytatódó egyenes o.; görög ruha, tánc, viselet. Görög hajók közt nem volt több ily gyors hajó. (Babits Mihály) Nem jelzi halom porainkat, | sem nemesívű szép, görög urna nem őrzi. (Radnóti Miklós)
3. A görögök, kül. az ókori görögök történelmi élete folyamán létrehozott, keletkezett. Görög filozófia, irodalom, kultúra, mitológia, művészet. Víg borzadással jártam el [= jártam be] a görög Szépségek és a római nagy világ Pompás maradványait. (Csokonai Vitéz Mihály) Az élősdi állandó alakja volt a görög s a római színpadnak. (Ambrus Zoltán) || a. Az ókori görögök világnézetére, kultúrájára, művészetére jellemző. Görög harmónia; görög szépségideál. Nincs görög derű már S a magyar ég is álmos. (Juhász Gyula)
4. A görögök lakta földre jellemző, ahhoz tartozó; e földön termelt v. termett, onnan származó. Görög dohány, füge; görög szigetek, tengerpart. A boldog görög ég csillaga feltüne. (Berzsenyi Dániel)
5. A görögök nyelvére v. ezen a nyelven keletkezett irodalomra jellemző, ebben haszn. Görög betűk, írás; a görög igeragozás; görög versforma. || a. (iskolai, régies) E nyelv és irodalom tanításával kapcs. v. azzal foglalkozó. Görög könyv, óra. Én jó mesterem, jó görög tanítóm, Ma is átok még az ős görög átok. (Ady Endre) || b. Görögül: ógörög v. újgörög nyelven.
6. (vallásügy) <A középkor első századaiban> a régi Római Birodalom keleti felében kialakult keresztény szertartásokat követő. Görög katolikus ¬; görög keleti ¬; görög kereszt: olyan k., melynek két szára egyenlő hosszú; görög nem ® egyesült egyház; görög szertartású katolikus. || a. (bizalmas, tájszó) Görög katolikus v. görögkeleti. Görög pap; görög templom.
Szóösszetétel(ek): 1. görög-latin; görög-római; görögtanár; 2. ógörög; újgörög.
