gutaütés
gutaütés főnév
1. (népies) Múló v. maradandó bénulás(oka)t, ill. halált okozó agyszélhűdés, szélütés; guta (1). Gutaütés éri; gutaütést ® kap; gutaütésben halt meg. Az öreg Mucza gutaütéstől félig béna cigány. (Gárdonyi Géza) Az elnök arca sötétvörös lett, mintha gutaütés környékezné. (Krúdy Gyula)
2. (növénytan) <Fán v. vmely részén> a nedv keringési zavara miatt bekövetkező elszáradás. A fát gutaütés érte. Némely gyümölcsfa gutaütést kap helytelen visszanyesés miatt.
gutaütéses.
