gurul
gurul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Gömbölyű, henger, kerék v. ezekhez hasonló alakú test, ritk. személy, súlyánál fogva v. külső erő következtében> vízszintes v. ferde felületen saját tengelye körül gyorsan forogva halad. Ni, ott gurul a pénz! Gurult a hordó a lejtőn lefelé. A golyó az asztalon gurul. || a. Vhová, vmeddig gurul: ilyen mozgással jut, ér vhová, vmeddig (gyak. úgy, hogy nehéz v. nem lehet megtalálni). A labda a fűbe gurult. A gomb a szekrény alá gurult. Amint össze vagyunk ölelkezve, gurulunk lefelé a vízmosás fenekére. (Jókai Mór) A baloldali omladékhoz lépett, s … meglazította a köveket … A nagy kovakövek egymásután gurultak, hol kifelé, hol befelé. (Gárdonyi Géza) || b. (sport, bizalmas) Gurul a (kerek) labda: kezdődik (v. folyik) a labdarúgó évad, ill. a labdarúgás.
2. (kissé bizalmas) <Keréken, hengeren járó jármű, szerkezet, alkatrész> többé-kevésbé simán halad, gördül. A kapu elé gurul egy autó. Ott gurul a motorkerékpár. Az aprítószerkezet hengeren gurul. A kocsi csendesen gurult. (Mikszáth Kálmán) A hídon csöndesen gurul egy szamaras kordé. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Vki így haladó eszközzel, járművel megy. A kisfiú görkorcsolyán gurul.
3. (átvitt értelemben, tréfás, gúnyos) <Kövés(kés) alacsony ember> rendsz. apró, gyors léptekkel jön, megy, jut vhová, sietve halad. Elejbém gurul egy … köpcös magyar. (Móra Ferenc) Annyi síber kúszik, mint zsivány … S gurul arannyal bélelt sok silány. (Juhász Gyula) Akkorákat lépett, mint egy elefánt. A dobogóra gurult. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Gurul (a nevetéstől): a) <tréfán v. nevetséges látványon> élénk taglejtésekkel, hajladozva nevet; b) nagyon jót nevet.
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Dühbe, méregbe gurul: hirtelen nagyon dühös, mérges lesz.
Igekötős igék: alágurul; átgurul; begurul; belegurul; elgurul; előregurul; hátragurul; idegurul; kigurul; legurul; odagurul; szétgurul; végiggurul; visszagurul.
gurulás; gurult.
