gurít
gurít ige -ott, -son; -ani v. -ni.
1. tárgyas Okozza, cselekvésével előidézi, hogy vmi guruljon. Gurít vmit vhová; gurít vmit vhol v. vhonnan. Golyót gurít a lyukba; hordót gurít a pincébe; kereket gurít a műhelybe. A szerencse … úgy tesz, mint hegytetőn ülő juhász, ki játékból köveket gurít a völgybe. (Arany János) Valami négyszögletes tuskót gurítottak a habok. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (tárgy nélkül is) <Rendsz. kerekes járművet v. bútort> tolva v. lökve helyéből vmely cél felé mozdít. A rendező-pályaudvaron a teherkocsikat a megfelelő vágányokra gurítják. A karosszéket a sarokba gurította. || b. (tárgy nélkül) (sport) <Labdát a játékos> rúgással úgy továbbít vmely cél (kapu) felé, hogy az nem nagy erővel, a talajon gurul. Kapufa mellé gurít. A csatár gyengén gurított a kapura. Jó helyzetben a kapus kezébe gurított.
2. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (argóban) Hazudik. Ne guríts akkorát. Már megint gurítottál. || a. (argóban) Udvarol, hízeleg. Gurít egy lánynak.
Igekötős igék: átgurít; begurít; belegurít; elgurít; előgurít; felgurít; félregurít; keresztülgurít; kigurít; legurít; mellégurít; összegurít; rágurít; szétgurít; továbbgurít; túlgurít; végiggurít; visszagurít.
gurítás; gurított.
