guggon
guggon határozószó (rendsz. az ül igével kapcs.)
1. (ritka) Guggoló helyzetben, guggolva. A piacon a guggon ülő kofák közt ácsorogtam. (Móra Ferenc) Guggon ülve figyelték, amint a lángok körülnyaldosták a kályhát. (Kosztolányi Dezső)
2. Guggon ülő: nem futó, nem kúszó, törpe <bab, tök>.
