guggol
guggol tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Ember> olyan testhelyzetben van, hogy térdét teljesen behajlítva, alsó testével majdnem a sarkát éri, v. csak lábujjaival a földre támaszkodva alsó lábszárán v. sarkán ül. A földön guggol. A küszöbön guggol Sári néni. (Petőfi Sándor) Összeaszott aggastyán … guggolt a fa tövében. (Karinthy Frigyes) A száműzött … kopott szőnyegen guggolva török és francia könyveket lapoz. (Babits Mihály)
2. Ilyen helyzetbe kuporodik; leguggol. A földre guggol.
Igekötős igék: beleguggol; kiguggol; leguggol; odaguggol; ráguggol.
guggolás; guggoló.
