gubbaszt
gubbaszt tárgyatlan ige -ott, ..asszon; -ani
1. <Ember, néha állat> összekuporodva, fejét lehajtva, tétlenül, rendsz. álmosan, fázósan v. kedvetlenül üldögél vhol; gunnyaszt. Csendesen gubbaszt. A tűzhely mellett gubbaszt. Egész nap a szobában gubbaszt. Elgondolkozott … és olyanformán gubbasztott a végtelen asztal mellett, mint egy telelő sün. (Krúdy Gyula) Az út padjain itt-ott emberek kínlódó félálomban gubbasztottak. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, költői) <Dolog, tárgy> alig észrevehetően, igénytelenül meghúzódik vhol. Kerek üvegkalitba zárva | … gubbaszt a lámpám lángja. (Tóth Árpád) Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt. (József Attila)
gubbasztás; gubbasztó.
