grófi
grófi melléknév (történettudomány)
1. Grófhoz tartozó, grófot (meg)illető <dolog>. Grófi cím, korona, rang; grófi föld, kastély, sírbolt, vadaskert. A grófi szérün ott zokog Egy egész koldus-sereg. (Ady Endre) || a. Grófhoz tartozó, gróf alkalmazásában levő <személy, csoport>. Grófi cselédség, intéző, nevelő. Ne álljon nekem elő azzal, ha trófi társalkodóné volt is, hogy egy katonatisztnél több műveltsége van. (Tolnai Lajos)
2. Gróftól eredő <dolog>. Grófi intézkedés, parancs, tilalom. || a. Gróf(ok)tól származó <személy, csoport>. Grófi család, csemete, ficsúr, főispán, rokon. Grófi mamája majomszeretete kényeztetésivel mérgezte be fiatal szívét. (Jókai Mór) A grófi tiszt karddal verte az embereket, hogy fölöslegesen ne csináljanak kárt. (Móricz Zsigmond)
3. Grófra jellemző, hozzá illő <megnyilatkozás, magatartás, szertartás>. Grófi elegancia, erkölcs, gőg, hatalmaskodás. Olyan grófi temetés nem esik minden nap … (Tolnai Lajos)
grófias.
