gránit
gránit főnév -ot, -ja, (ritka, költői) granit (ásványtan)
1. Főként földpátból, kvarcból és csillámból álló, igen kemény, szemcsés összetételű kőzet; főleg építésre, utak burkolására haszn. Kedves helyecske …, a háza téglából épültek, utcái gránittal vannak ki kövezve. (Nagy Lajos)
2. (régies, költői) Ebből a kőzetből álló szikla. A felhőbe nyúlt gránit ormai S az elzárt völgy neked legkedvesb néző hely. (Berzsenyi Dániel) A bérc, az óriás granit, Felhőkbe nyujtja ormait. (Lévay József) || a. jelzői használat(ban) Ebből a kőzetből álló <hegy, hegység>. S Drégel valamint ama gránit orom Rongálva ugyan, de megáll szabadon. (Czuczor Gergely)
Szóösszetétel(ek): gránitfajta; gránitkeménységű; gránitkocka; gránitkő; gránitkőzet; gránitszikla; gránittömb.
