gézengúz
gézengúz [ë] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a (tréfás) Rakoncátlan, rosszalkodó, semmirekellő kölyök, siheder; csibész, gazfickó. Ellátom a baját a gézengúznak. Könnyű a … kis gézengúzból is zsenit nevelni … (Jókai Mór) || a. (rosszalló) Haszontalan, dologkerülő, csavargó, semmiházi ember. Nagy gézengúz az ura ennek a szegény asszonynak. Azért hízlaljalak én itt könyörületből, hogy azé a gézengúzé légy, a halálos ellenségem fiáé? (Mikszáth Kálmán) A gézengúz minden nap talál valami ürügyet, hogy elbeszélgethesse az időt. (Ambrus Zoltán) Segíts diót törni! … semmirekellő gézengúz! (Gárdonyi Géza)
II. melléknév (tréfás) Rakoncátlan, rosszalkodó, semmirekellő <személy>. Gézengúz fickó, kölyök. || a. (rosszalló) Haszontalan, dologkerülő, csavargó, semmiházi <személy>. Gézengúz ember. Két gézengúz tót legény felém rohant az erdő sűrűjéből, rávetették magokat egyenest a lovaimra. (Mikszáth Kálmán) Láncot érdemelsz a lábodra, gézengúz csavargó! (Gárdonyi Géza)
