gettó
gettó [ë] főnév -t, -ja
1. (történettudomány) <A középkorban, némely helyeken később is> zsidók lakta, általában elkerített s üldözés idején védekezésre alkalmas, ill. a hatóságoktól elkülönítésül létrehozott városnegyed. A prágai, a velencei gettó. Oroszországban és Lengyelországban még a XIX. században is volt gettó. [A zsidók asszonyai] olyanok voltak, mintha most jöttek volna a lembergi gettóból. (Krúdy Gyula) A kis zsidó putrik … idegenül, az ősi gettó bűzével, félénkségével … gubbasztanak gyáván az éjszaka … palástja mögött. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Általában külön rész, negyed vmely városban a nemzetiségi megkülönböztetés alapján elkülönített lakosság számára. Arab gettó. || b. <A fasizmus idején> olyan ház, háztömb, városrész, ahová a zsidókat erőszakkal összeköltöztették. A gettóba hurcolták.
2. Az ezekben uralkodó viszonyok, körülmények összessége. A gettó hatása a középkori városok életére. A gettó megviselte. Vissza se akar gondolni a gettóra.
3. Az ilyen városnegyedben lakó személyek összessége. A gettó fellázadt.
