gesztenye
gesztenye [e-ë-e] főnév ..nyét, ..nyéje [e]
1. A szelídgesztenyefának kerekded, egyik oldalán kissé csúcsos, fényes barna makktermése, amely megérve kihull a szúrós kupacsból; főzve v. sütve lisztes, édeskés ízű kedvelt csemege. ® Olasz gesztenye; sült gesztenye; gesztenyét árul, süt, vásárol. Van elég gesztenye, … Van dió, melyik kell? mind jó borkorcsolya. (Csokonai Vitéz Mihály) A sarkon gesztenyét sütöttek esernyő alatt. (Krúdy Gyula) || a. A vadgesztenyefának némileg hasonló, de általában nagyobb, kerekded, ehetetlen termése; vadgesztenye. Gesztenyével dobálódzik. Guruló, tüskés gesztenyék | csiklandozták a buja föld | … husát. (Babits Mihály)
2. Szelídgesztenye (1); gesztenyefa (2). Kivágja az öreg gesztenyét. || a. Vadgesztenyefa. Virágzik a gesztenye.
Szólás(ok): mással kapartatja ki (a tűzből) a gesztenyét: mással végezteti el a munkát, v. másra hagyja a dolog nehezét, a veszélyt, a kockázatot, de az eredményt ő élvezi.
Szóösszetétel(ek): 1. gesztenyeerdő; gesztenyehéj; gesztenyeszőke; gesztenyetorta; gesztenyevörös; 2. szelídgesztenye; vadgesztenye.
