gerlice
gerlice [e-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. Gerle. Vagyok már szinte özvegy gerlice, szomorú én éltem. (Balassi Bálint) Távol ormokon Nászdala búg az ittas gerlicéknek. (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben) <Megszólításként.> Gerlicém: kedvesem, galambom. Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): gerlicefészek; gerlicefióka; gerlicemadár; gerliceturbékolás.
gerlicés.
