gerinc
gerinc [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (bonctan) <Az ember és sok állat testében> a háti oldalon a fejtől a medencéig húzódó, szorosan egymáshoz illeszkedő csigolyák sora; gerincoszlop. Megroppant a gerince. A gerincére esett. Félszegen keresett asztalt a szokatlan fényben, kihúzva gerincét. (Babits Mihály) A legény segített a diáknak, hogy fel tudjon ülni a nyergeletlen lóra. Keservesen ült a ló gerincén. (Móricz Zsigmond)
2. (földrajz) A hegy gerince: hegygerinc. Átkeltek a hegy gerincén. A felkelő nap aranytavában elolvad a hegyek kemény gerince. (Karinthy Frigyes) A hegyre néztem s láttam, hogy gerince | már a csillag fényébe öltözött. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (irodalmi nyelvben) A hullám gerince: a hullám éle, taraja. A távozókat alig lehetett többé látni; néha-néha bukkant fel egy a hullám gerincén. (Jókai Mór)
3. (műszaki nyelv) <Főleg építményen, szerkezeten> az a kiemelkedő él, amelyben két lap találkozik. Az alagút, a hajó, a ház gerince; a könyv gerince: a könyv két fedelét v. fedőlapját összekötő, rendsz. kissé domború rész; a könyv háta. Tán, ha a felséges király maga jőne, Annak sem lenne már annyi sok nézője … Minden ház gerince valóságos nyereg, Sorra ülnek rajta lármás sühederek. (Arany János) Hason csúszva felkapaszkodott a ház gerincére, ott óvatosan végigmászott az eperfáig. (Jókai Mór)
4. (műszaki nyelv) Vmely szerkezet, építmény szilárdságát, egységét, részeinek célszerű összefüggését biztosító váz v. elem. Az állványzat szilárd gerince; az egész gép, a híd gerince.
5. (növénytan) A szárnyasan összetett levél nyelének folytatása, melyen kétoldalt a levélkék ülnek.
6. (átvitt értelemben) Erkölcsi elvekhez igazodó, szilárd, biztos magatartás, amelyet sem megfélemlítéssel, sem csábítással nem lehet megingatni; erős, szilárd jellem, jellemszilárdság. Van v. nincs benne gerinc; gyenge v. kemény a gerince. Ehhez gerinc kell. Hajdan gerinc nélkül egyesek könnyen tudtak érvényesülni. Ez gerinc kérdése. Akinek ezek a falutörvények eléggé összetörték a gerincét, az aztán holtáig eltengődhetik a meghagyott s megszabott keretek között. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben) Rendszernek, szervezetnek, szervezett tevékenységnek az a központi fő eleme, melyre a többi elem épül, amelyhez minden más kapcsolódik. A nemzet gerince. Filozófiájának gerince a munkásmozgalom.
Szóösszetétel(ek): 1. gerinccsapolás; gerinccsigolya; gerinccsont; gerincelferdülés; gerincgyalu; gerincszelemen; gerinctörés; 2. hátgerinc; hegygerinc; őzgerinc; sziklagerinc; tetőgerinc; tollgerinc.
gerincű.
