géniusz
géniusz főnév -t, -ok, -a (régies írva: genius is)
1. (választékos) Lélek, szellem. Schillered s Goethéd géniussza lengjen | Véled. (Berzsenyi Dániel)
2. (választékos) Rendkívüli tehetség, lángész. Költői géniusz; Petőfi géniusza. Sophocles … nemcsak geniusával parancsolt tiszteletet, hanem személyes tulajdonságaival is hódított. (Péterfy Jenő) || a. (régies) Ihlet, sugallat. Genius száll az énekes mellébe, Mely szelíden ömlő dalra hív. (Kölcsey Ferenc)
3. (régies) <Régi (vallásos) hit szerint> az emberen, főleg gyermeken őrködő, őt óvó védőszellem, őrszellem, őrangyal; nemtő. || a. (történettudomány) <Az ókori rómaiak vallása szerint> az a jóságos szellem, aki a fogantatástól kezdve egész életén át védi az embert. || b. (művészettörténet) <A szobrászatban és festészetben> a görög–római mitológiából átvett szárnyas ifjú mint jelképes alak.
4. (választékos) Vmely elvont fogalom (pl. erő, igazság, szépség) megtestesítője. Reá a művészet geniusa legforróbb ihletét lehellte. (Jókai Mór)
