gém [1]
gém [1] főnév -et, [ë], -e [e] v. -je [e]
1. Szürke színű, nyakán világosabb szürke, a gólyánál valamivel kisebb, nádasokban, füzesekben élő, halakkal táplálkozó madár (Ardea cinerea). Szürke gém. A tónak szélénél a káka közepett Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett. (Petőfi Sándor) Előttünk a parton nagy kékesszürke gémek tekergették hosszú nyakokat. (Bársony István) || a. (állattan) Gémek: hosszú nyakú és lábú gázlómadarak rendje; repülés közben nyakukat. S alakban meggörbítve tartják (Ardeiformes). || b. A madaraknak ebbe a rendjébe tartozó madár. Kanalas, üstökös, vörös gém.
2. (ritka) Kútgém. Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba. (Arany János) || a. (régies) Sorompó, ill. annak kinyitható v. felemelhető része, rúdja. Többen, a sorompó gémje előtt várnak. (Arany János)
3. (műszaki nyelv) A forgódaru kinyúló része, melynek végére lánccal v. kötéllel a terhet függesztik.
Szóösszetétel(ek): 1. gémfa; gémtanya; gémtoll; 2. fosógém; kútgém.
gémes.
