gelencsér
gelencsér [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] gelencsér, gölöncsér (népies, régies)
Cserépedényeket készítő iparos v. szakmunkás; fazekas. Sorba látogatok boltost, szabót, csizmadiát, gelencsért. (Jókai Mór) És kellettek … kovácsok, üvegezők, mázolók, gölöncsérek … (Eötvös Károly)
