gége
gége [e] főnév gégét, gégéje [e]
1. Torok v. nyelőcső. ® Kiszárad a gégéje. Gégéjén akadt a falat. Száraz kút a gégém csapja, Süti a szomjuság napja. (Petőfi Sándor) Lesütött pillákkal átöntöttem az italt a gégémen. (Gelléri Andor Endre)
2. (bonctan) <Embernél, gerinces állatnál> a légcsőnek a garat és a nyelőcső határán levő, porcokból és izmokból álló záró része; a légcső védelmére és hangadásra szolgáló szerv. Gégém szűkül, levegőm egyre fogy, | tüdőm zihál. (Babits Mihály) A por macerálja a szemet, kaparja a torkot, súrolja a gégét. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. gégebántalom; gégebetegség; gégecső; gégefedő; gégegyógyászat; gégegyulladás; gégemetszés; gégeműtét; gégeorvos; gégeosztály; gégerák; gégesíp; gégesorvadás; gégespecialista; gégetuberkulózis; gégevizenyő; 2. lúdgége.
