gaz

Teljes szövegű keresés

gaz főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. Vadon tenyésző, rendsz. hasznavehetetlen, sőt káros, lágy v. kórós szárú növény <olyan területen, ahol haszonnövényeket szoktak termelni>; gyom, dudva, burján. Felveri a kertet a gaz; irtja, kigyomlálja a gazt; gazzal benőtt üres telek.  A szőlőt, kertet úgy felverte a gaz, siralom volt ránézni. (Eötvös Károly) Rendes, tiszta udvar, szekér fel nem vágja, gaz be nem növi. (Móricz Zsigmond) Holtan fordul ki élő mozdulatlanságából a sok haszontalan gaz. (Nagy Lajos)
2. (népies) Szemétnek tekintett száraz, töredezett növényi részek (szár, levél) bizonyos mennyisége. A víz a partra sodort mindenféle gazt. A szél telehordta gazzal az udvart.
3. (tájszó) Széna, takarmány. Tégy az ökör elé egy kis gazt.
4. (tájszó) Szárban levő gabona, főleg búza. Aratják már a gazt. || a. (tájszó) A gabona szára, szalmája <kül. a fejjel, kalásszal szemben>.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az emberek alja, hitvány alak, gazember.  Melinda! … úgy elomla törhetetlen élted, | hogy abból a gazoknak is jutott? (Katona József) Ne legyek világ végére, gazza, | hanem, minek érzem magamat, az: | magyar lélek. (Babits Mihály)
II. melléknév -ul, -abb (választékos) Megvetésre méltó, alávalóan gonosz <személy>; galád. Gaz támadók.  Gaz király volt Zsigmond király, | De nem gazabb társainál. (Petőfi Sándor) || a. Ilyen emberre jellemző, tőle származó <megnyilatkozás>. Gaz merénylet.  Tiporjatok reám durván, gazul. (Ady Endre)
Szólás(ok): (tájszó) Gazt vet vmire: eltulajdonít, ellop vmit.
Szóösszetétel(ek): 1. gazköteg; gaznövény; 2. gizgaz.
gaztalan.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT