g [2]
g [2] [gé] főnév g-t, g-je [e] (zene)
1. A C-dúr skála ötödik hangja. G-dúr: a g alaphangról kiinduló dúr hangsor v. az erre a hangsorra épülő hangnem; g-moll: a g alaphangról kiinduló moll hangsor v. az e hangsorra épülő hangnem; g-kulcs: a vonalrendszeren az egyvonalas g helyét jelölő kulcs, ma rendsz. hegedűkulcs, violinkulcs; alakja: 
.
.
2. Ennek a hangnak írott v. nyomtatott jele, jelölése. Írd le a g-t!
3. <Hangszeren> e hang megszólaltatására való billentyű (pl. zongorán) v. hely (pl. hegedű húrján). Melléje ütött a g-nek. Nem g-t fogsz.
