fogoly [1]
fogoly [1] főnév foglyot, foglya
1. Elfogott, személyes szabadságától hosszabb-rövidebb időre és kisebb-nagyobb mértékben megfosztott, a rabságnál rendsz. enyhébb körülmények között fogva tartott személy. Mint fogoly él a városban. Fogolyként bánnak vele. Foglyul ejtették. Zsigmond király, zsarnok király! | … Az ország foglya vagy! (Garay János) || a. Vmely hatóság által letartóztatott személy. Politikai, vizsgálati fogoly. Barátságosan föltámogatta megbilincselt foglyát az északi expressz meredek lépcsőjén. (Hunyady Sándor) || b. Hadifogoly. Német fogoly; foglyokat ejt; foglyul ® esik; foglyul ejt vkit. Ha ő foglyul ejté Ocskay Lászlót, nekem meg három kurucvezér esett a kezembe. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek a foglya: az a személy, akit vmely természeti erő, a földrajzi környezet, baleset, szerencsétlenség a külvilágtól vhol elzárt, s nem tud onnan (ki)szabadulni. A barlang, a sziget, a szikla foglya. A beomlott ház pincéjének foglya volt, míg kiszabadították. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, tréfás v. gúnyos) Vkinek, vminek a foglya: az a személy, aki vki iránt leküzdhetetlen vonzalmat, általában szerelmet érez, s ez a körülmény akarati elhatározásaiban korlátozza; vkinek, vminek a rabja. A szerelem foglya; szép asszony foglya. || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek tehetetlenül kiszolgáltatott személy. Hitelezőinek foglya. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt. (Ady Endre)
3. jelzői használat(ban) Fogságban levő, foglyul ejtett <személy>. A fogoly katona, király. Indul egy kiséret fogoly hercegekkel. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. fogolycsere; fogolyélet; fogolysír; fogolysors; fogolyszabadító; fogolyszállítmány; fogolyszöktetés; fogolytemető; 2. hadifogoly; státusfogoly.
