fogas [1]
fogas [1] melléknév és főnév
I. melléknév (-an, -abb)
1. (állattan) Olyan <állat>, amelynek az ugyanazon fajba, nembe stb. tartozó többi állattal szemben fogai (1) v. fogszerű képződményei vannak. Fogas cetek, hal, ponty.
2. Olyan <eszköz, tárgy, alakzat>, amelynek fogai (2) vannak. Fogas levelű, szélű. Vas sulymot is éjjel, fogas eszközt szórat, Ami által bénúl a lovon járó had. (Arany János)
3. (népies) Csípősen hideg <idő v. ezzel kapcs. jelenség>. Fogas még az idő. Hüvös éj lesz, fogas a szél! (Arany János) A fogas őszi szél végigsüvöltött a tájékon. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben) Fejtörést okozó, nehezen megoldható. Fogas helyzet, kérdés. Bizony ez fogas munka lesz … (Jókai Mór) Megállt és elkezdett komolykodni, mintha valami nagyon fogas kérdés volna szóban. (Ambrus Zoltán)
5. (régies) Fogas fiskális, prókátor, ügyvéd: a haszon reményében minden ügyet vállaló, erőszakos eszközöket is felhasználó, furfangos f., p., ü. Konferált a fogasabb ügyvédekkel. (Tolnai Lajos) A legfogasabb prókátorért küldtem be kocsit Ujhelyre. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Kampóval v. kampókkal ellátott, falra v. bútorra erősített eszköz, amelynek fogaira ruhafélét akasztanak. Fali fogas. Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Petőfi Sándor) És biztatóan csüngött a kalapja | könnyelmű kedvvel a fogasra csapva. (Kosztolányi Dezső) || a. Felső részén kampókkal ellátott állvány v. vmire erősített berendezési tárgy, amelyre főleg kalapokat és felsőkabátokat akasztanak. [A szoba] egyik szegletében volt egy üres nyoszolya, másikban pedig egy fogas. (Jókai Mór)
2. (mezőgazdaság) A szántóföld porhanyítására, gyomirtásra használt, éles fogakkal (2) sűrűn ellátott borona. Az eke után fogas jár. A műtrágyát fogassal a talajba keverték. Szemlét tart az ekéken …, a fogasokon, hiszen nemsokára kezdődik az őszi szántás. (Nagy Lajos)
3. (bizalmas) Fogaskerekű vasút. Jön, késik a fogas. A fogassal mentünk fel a hegyre.
Szóösszetétel(ek): 1. fogasgyár; fogasvésős; 2. ruhafogas.
fogasos.
